Nagyszalontán született 1755. december 21-én.
Magyar orvos, természettudós, nyelvtudós és költő
1781-1784 Kiskunhalason rektor.
Életútja
Nemesi eredetű kézműves-polgár – szűrszabó mester – családjából született Nagyszalontán, 1755-ben. Három és fél éves korában teljes árvaságra jutott. Vargainasnak adták, majd mint szolgadiák a nagyszalontai iskolában, 1773-tól 1781-ig pedig a debreceni kollégiumban tanult. (Tanárai közt volt Hatvani István is.) Közben egy évig Bárándon tanított. Három évi kiskunhalasi rektorkodás után a pesti egyetemen orvosdoktori diplomát szerzett (1784–1788), majd Szatmáron kapott gyatrán fizetett orvosi állást.
E teendői mellett a nyelvtan, a verstan, a természetrajz és a természettudomány magyar terminológiájának kialakítása is érdekelte. Levelezett Kazinczy Ferenccel, s folyóiratainak állandó munkatársa, valamint a Magyar Múzeum korrektora lett. 1792-ben megnyerte a Hadi és Más Nevezetes Történetek című lap pályázatát, amelyet a lap két szerkesztője, Görög Demeter és Kerekes Sámuel hirdetett meg újmagyar nyelvtan írására. Dolgozatában kimutatta, hogy nyelvszokásunk tele van ellentmondásokkal.
1791-ben a Hajdú kerület orvosa lett, s Hadházra (Hajdúhadház) költözött. Ott érdeklődése a magyar nyelvű állat- és növényrendszer kidolgozása felé fordult. Egy értekezésében (Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról –Bécs, 1793) a magyar növénynevek rendszerezését és osztályozását tűzte ki célul.
Linné Critica Botanicáját véve alapul, részletes bírálat alá vette az akkor ismert magyar növény- és állatneveket, behatóan tárgyalta eredetüket, és javasolta sok – általa hibásnak, megtévesztőnek vagy sértőnek vélt – név kicserélését vagy javítását, továbbá újak alkotását. E munka szolgált alapul Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály első magyar nyelvű növényhatározója, a Magyar Füvész Könyv (Debrecen, 1807) elkészítéséhez. Fő érdeme a magyar állattan szaknyelvének és a magyar állatnevek teljes rendszerének megalkotása.